Kedves Vona Gábor!

Tegezni foglak! Nem azért, mert baráti hangot szeretnék megütni veled, egyszerűen azért, mert nagyjából egy korosztályhoz tartozunk.

Szóval azért írok, mert a hírekből hallottam, hogy ismetetted a JOBBIK programját. A sok elszomorító szamárság mellett némileg örömömre szolgált, hogy abban nagy teret szántok a Keletre nyitásnak. Magyarország stratégiai partnereként nevezitek meg Oroszországot, Kínát, és Indiát is.

Meglep ez az álláspont, hiszen 2002. március 20-án még azon JOBBIK-osok közé tartoztál, akik az ELTÉ-n zajló Medgyessy előadásról azért vonultatok ki zajosan, mert a miniszterelnök-jelölt arról beszélt, hogy fejleszteni kell a kapcsolatokat Oroszországgal, Kínával és Indiával. Ezen akkor még annyira felháborodtatok, hogy mintegy tizenöten hangos „ruszkik haza” skandálásba kezdtetek az egyetem udvarán. Ez többek számára azért volt vicces, mert akkor már több mint tíz esztendő telt el azóta, hogy Viktor Silov altábornagy utolsó szovjet katonaként átballagott a záhonyi hídon.

A probléma nem is a múlttal van, hanem a jelennel. Nem szégyen megvilágosodni, Saulusból Paulussá lenni, bár gyanítom, hogy Paulust említve neked elsősorban a sztálingrádi német parancsnok ugrik be és nem valódi tiszteletre méltó vallási vezető. Persze ez is mindegy. A lényeg, hogy az általad megnevezett keleti birodalmak, Moszkva, Peking, Delhi nem a szavakat nézi, hanem sokkal inkább tetteket.

Nem hiszem, hogy az orosz vezetők örülnének annak, hogy az egyik legfontosabb célotok az, hogy a Szabadság-téri szovjet emlékművet felszámoljátok, megbolygatva az ott nyugvó hősi halottak nyugalmát. A kommunista Kínában pedig a harsány antikommunizmussal nem tudnak mit kezdeni. Tudod arrafelé mind a mai napig példaként tekintenek arra a kádár-rendszerre, amely szerintetek minden világok legrosszabbika volt. Abban sem vagyok biztos, hogy Indiában osztatlan sikert aratnál a folyamatos cigányozos retorikáddal.

Persze soha nem késő megváltozni, de nem elég pusztába kiáltani néhány szót. Olyanokat, amelyekkel magad mellett tudod tartani a gárdistává vedlett borvirágos egykori munkásőröket. Tettekre van szükség. Olyan akciókra, amelyekkel bizonyítod, hogy igenis elkötlezett vagy. Éppen ezért hívünk 2009. október 2-án 18.00 órakor Mahatma Gandhi szobrához. Az erőszakmentes közéleti tevékenység apostola előtt hajtsunk együtt fejet. Gyere el! Mutasd meg, hogy az erőszakmentesség oldalán állsz. Tegyünk együtt hitet egy erőszakmentes jövő mellett és emlékezzünk azon ártatlan cigány polgártársainkra, akiket az elmúlt hónapokban pusztított el az erőszak. Ha ezzel megleszünk, akkor jöhet a tavasz és az emlékezés felszabadulásunk 65. évfordulójára, arra, hogy a felszabadítók elpucolták ebből az országból a nyilas söpredéket és olyan avitt elnyomórendszereket, mint a csendőrség…

Kalmár Szilárd

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.